Mikrokozmosz egy csepp vízben

Mikrokozmosz egy csepp vízben

A „Tavaszi szél vizet áraszt” kezdetű népdal is azt a természeti jelenséget hirdeti, hogy a tavasz beköszöntével nagyon gyakran a „víz az úr” mindenfelé. Nem véletlen, hogy ebben az időszakban emlékeznek meg nemzetközileg a víz jelentőségéről (Víz Világnapja március 22.)

A hóolvadásból és az esőzésekből származó víz nemcsak a folyóvizeket duzzasztja fel. Megáll a mélyedésekben, feltölti az alacsonyabb részeket, ezáltal időszakos tavacskák alakulnak ki. A melegebb időjárással ezekben az állóvizekben robbanásszerűen jelennek meg a természet újjáéledésének hírnökei, a szabad szemmel nem, vagy alig látható parányi élőlények. Ha egy átlátszó pohárral mintát veszünk egy erdei tó vízéből, a fény felé fordítva nagy nyüzsgésnek lehetünk szemtanúi. A mozgó apróságok a zooplanktonnak nevezett életközösség tagjai, különböző vízben élő állati egysejtűek, kerekesférgek, rovarlárvák, alsóbbrendű rákok tartoznak ide. Lenyűgözően érdekes és izgalmas világ tárul elénk, ha mikroszkóp segítségével felnagyítva tanulmányozzuk ezeket az élőlényeket.

Nagyítás nélkül is felfigyelhetünk olyan megnyúlt testű, néhány milliméter nagyságú lényekre, melyek hosszabb-rövidebb időre fejjel lefelé a víz felszínéhez tapadnak. Helyváltoztatás esetén bukfencező mozdulatokkal közlekednek: szúnyoglárvákhoz van szerencsénk. A telet védett helyen töltő nőstény szúnyogok a jó idővel előbújva bármilyen kisebb vízbe lerakják fejenként 50-300 db petéjüket, melyekből néhány nap alatt kifejlődnek a vízi életmódú lárvák. Mikroszkóp alatt láthatóvá válnak testtájaik: a fej (1), tor (2), és a szelvényezett potroh (3), az utóbbi kettőn rengeteg sertét figyelhetünk meg. A testvégen található a légzőszerv (4), mely egy lemezekkel zárható légzőcső, segítségével a külső, légköri oxigént tudja a szúnyoglárva hasznosítani. Így már érthető: mikor a vízfelszínen fejjel lefelé lógnak, akkor tulajdonképpen levegőt vesznek a lárvák. Fajtól függően ebben az állapotban töltenek 5-18 napot, majd mozgásra képes bábbá alakulnak, és újabb 4-7 nap elteltével kifejlett rovarokká válnak és elhagyják a vizet.

Szúnyoglárva 40x nagyításban

Az időszakos állóvizek zooplanktonjának másik nagy csoportját jelentik az alacsonyabb rendű rákok, melyek maximális mérete néhány milliméter, és alig hasonlítanak a közismert nagytestű, tízlábú rákokhoz. Ha szabad szemmel apró, ugráló pontokat látunk a vízben, akkor nagy eséllyel az evezőlábú rákok, vagy az ágascsápú rákok valamelyik képviselőjére bukkantunk. Az evezőlábú rákok közé tartozó kandicsrákok, vagy más néven Cyclops (küklopsz) fajok a görög mondavilág egyszemű óriásáról kapták nevüket, a feji részükön található páratlan számú, többnyire vöröses színű egyszerű szemükről (1). Szintén a fejükön találjuk a jól fejlett, egyágú csápokat (2), melyek a test lebegetésében, kormányzásában játszanak szerepet. A torlábak (3) kitines lemezekkel egymáshoz kapcsolódnak, így egyszerre tudnak lecsapni, összehangolt működésük eredményezi a szökkenés szerű mozgást. A test egy farokvillában végződik (4), melynek közelében a nőstényeknél gyakran láthatunk kétoldalon zsákszerű, szőlőfürtre hasonlító képződményeket. Ezek a petecsomók (5), melyeket vastag burok véd, a nőstény rák mindenhová magával viszi a testén a több száz petét. A kifejlett kandicsrákok egy része a vízben lebegő szerves anyaggal táplálkozik, így a vizek öntisztulásában fontos szerepet töltenek be. Más részük a náluk kisebb méretű, szintén a planktonhoz tartozó apró állatokat fogyaszt.

Csikós Eszter.
NEFAG Zrt.

Kandicsrák 40x nagyításban